|
 |
|
A három író tájékoztatja Önt, hogy weboldalának böngészése egyúttal az alábbi feltételek elfogadását is jelenti: Az oldalon szereplő írásmű egésze, vagy annak bármely részlete szerzői jogvédelem alá esik. Az ehhez fűződő jogok gyakorlására kizárólag a három író jogosult, előzetes írásbeli engedélyük nélkül tilos az írásmű tartalmának egészét vagy részeit bármilyen formában felhasználni, reprodukálni, átruházni, terjeszteni, átdolgozni vagy tárolni.
|
|
2008. december
A Talizmán – VI. fejezet, második szakasz
Zunnien szemei felpattantak.
Zihálva emelkedett ki a hatalmas párnából, mint fuldokló a vízből, és nagy kortyokban nyelte a levegőt. Szeme ijedten fürkészte a szoba sötétjét. Az ablakon bevilágító, szinte ereje teljében lévő Hold ezüstözte be az ágyat. Fénye elnyújtózott az éjjeliszekrény mellett, mintha a falikarba szorított vaskos gyertyát akarta volna megkaparintani.
A lábadozó orgyilkos verítékben fürdött, és az imént átélt rémálomtól csak lassan csillapodott légzése.
- Izurbu hályogos szemére! Mily pokoli álom volt!
Zunnien a párnába törölte izzadtságtól csillogó arcát, majd megfordítva visszadobta az ágyra. Felkelt és kitárta az ablak szárnyait egy kis áloműző frissülésért. A hirtelen bekúszó hűvös, őszi levegő gyorsan lehűtötte a hátán a verítéket. Megborzongott, miközben kinézett az éjszakába. A közeli erdő fáit bámulta, melynek lombjait néha megzörgette a szél. Szálláshelyének emeleti ablaka előtt egy hatalmas vadgesztenyefa nyújtogatta erősen kopaszodó ágait, amiről egy-egy levelet letépett a szél.
Az orgyilkos végül becsukta az ablakot, és visszafeküdt a kihűlt ágyba. Magára húzta a takarót és a gondolataiba mélyedt. Kintről bagolyhuhogás hallatszott. Zunnien hamar észrevette a vadgesztenye törzséhez közel ülő, szélborzolt tollú halálmadarat, hiszen szakmája megkövetelte tőle az apróbb, jelentéktelennek tűnő, vagy rejtett dolgok meglátását is. Egy pillanatra felmerült benne, hogy vajon a halál pillanatában valóban megpillantja-e az ember a sárgán villanó szemű baglyot, aki aztán az elhunyt lelkével az égi bírák elé repül.
Elhessegette a gondolatot, és azt számolgatta, mennyi idő alatt épül fel annyira, hogy elhagyhassa a varázsló házát. Bár egy varázstudónál biztonságban érezheti magát az ember, sosem lehet tudni. A mágusok szeszélyesek, és sokszor veszélyesek. Ez a… Varryan nem tűnt ellenségesnek, de jobb nem kísérteni a sorsot, ki tudja, mit talál ki legközelebb? Az az emlékfürkészés is elég furcsa volt…
Ismét megszólalt odakint a bagoly, és az egyre inkább feltámadó szél megzörgette az ablakot. Zunnien a vaskos faágra pillantott, ahonnan rezzenetlenül nézett rá vissza a halálmadár. Az orgyilkost elfogta a nyugtalanság. Ösztöne jelezte, hogy valami nagyon nincs rendjén. A bagolyra meredt, de az már nem volt ott. Az a tekintet mégis őt bámulta.
A férfit kirázta a hideg, és a takaróba markolt. Valami odakintről figyelte őt, de nem a halálmadár.
- Izurbu vaksi szemére! – suttogta Zunnien, és egyre inkább hiányolta a pengéit. Pislogott egyet, ám amikor ismét a vadgesztenyefára nézett, semmit sem látott ott, ahonnan az imént a sárga szempár bámulta. Rezzenéstelen tekintettel fürkészte a kinti sötétséget, ameddig csak tudta. Semmi. Talán képzelődött. Kifújta a levegőt. Csak a szél ingatta a fa ágait.
A Hold csalóka képeket formált az orgyilkos félelméből, és fényében, mintha karmos kezek nyúltak volna a szobába. Aztán az ablak gombja lassan elfordult. Zunnient hirtelen hatalmába kerítette a rettegés. Ha ebben a pillanatban képes lett volna még az ajtót feltépve kirohanni a szobából, talán…
A falat kaparászó árnyak egyike egyre határozottabb alakot öltött előtte. Bár az orgyilkos nem volt benne biztos, hogy nem csak a képzelete játszik vele, félelme egészen elborította. Amikor a szél kicsapta az ablakot, Zunnien felnyüszített, és elfehéredett ujjakkal markolta a takarót. Sérült gyomrába hasított a fájdalom, ahogy görcsbe rándult a teste. Dermesztő hideg fogta körül. A férfi az ablakról a hullámzó árnyakkal teli falra pillantott. A holdsárgán világító szempár az ágy lába elől bámulta őt, és szinte a tudatába égett. Aztán az a valami alakot öltött, a szemek alól halottfehér fogakkal teli száj nyílt, és a lény hirtelen felé lendült. A sötétségből egy fehér kéz nyúlt az orgyilkos lelkéért.
Az árny elégedett sóhajtása elfojtott sikolyba fúlt. Odakint felhuhogott egy bagoly.
Folytatjuk...
írta: Adim
« 2008. november
|
|
 |
|
 |
Cremor
Üdvöz légy utazó, ki eljutottál Cremor városába!
Itt megpihenhetsz, s miközben éhed csillapítod, érdekes, hihetetlen, mókás és hősies történeteket hallhatsz, öreg mesemondóktól, pletykás fogadósmestertől, avagy bárdolatlan bárd szájából, melyek valóságtartalmáról dönts belátásod szerint!
A Cremori krónikák mesés történetek, novellák, kisregények, versek, képregények és egyéb alkotások gyűjteménye. Bátran mondj róluk véleményt, a folyamatosan alakuló történetekhez pedig adhatsz ötleteket, tanácsokat!
|
|
 |
|
